„A heritage of quality and innovation”

„A minőség és az innováció öröksége”

Tárcsázás

A talaj keverése

A keverés a talaj alkotórészeinek, a talajba juttatandó trágyáknak, a javítóanyagoknak, a tarlómaradványoknak adott talajrétegben való egyenletes elrendezése. Az egyenletesség nagyon fontos, mivel ennek hiányában a tarlómaradványok feltáródása, a trágyák, a javítóanyagok, a kémiai szerek hatékonysága romlik. A kémiai szerek egyenetlen talajba keverésének véglete a hatástalanság, vagy nagyobb koncentráció esetén a kultúrnövények károsítása.

A keverés alkalmazási területei és eszközei A tárcsás művelés

A tárcsás művelési eljárással a talaj felső rétegének fizikai állapota változtatható meg. Jellemző műveletei a keverés, a porhanyítás és a lazítás. Felszínalakító és forgató hatása viszont csekély. A tárcsa a század elején vált ismertté Magyarországon. Megjelenése jelentősen befolyásolta az akkori művelési gyakorlatot, hiszen a tarló hántását és az ősziek alá végzett “vetőszántást” tárcsával, eke nélkül valósíthatták meg. Alapozó művelésre való alkalmazhatóságára Baross László és id. Manninger G. Adolf talajművelési tapasztalatai és eredményei hívták fel a figyelmet. A tárcsás sekély alapművelést az 1980-as években újra felkarolták, és gyakran alkalmazott módszerré vált. A tárcsa művelőeleme az élezett tárcsalevél, amely vontatás közben, a talajsúrlódás következtében forog. A tárcsalevél gömbsüveg, csonka kúp felületű, folyamatos vagy csipkés élű. Több elem egy közös tengelyen tárcsatagot alkot, amely a haladási iránnyal szöget képezve vontatható. A beállítási szög 35-55 fok lehet. Nagyobb vontatási szög esetén erőteljesebb a porhanyítás. Munkavégzés közben a tárcsalap által kivágott talajszelet a tárcsa forgó mozgást végző, homorúan kiképzett lapjára jut. Az elvágás következtében a talaj lazul, a tárcsalapon továbbítva pedig főleg porhanyul és keveredik, de a súrlódás miatt a talaj nedvességállapotától függően porosodik is. A megemelt talajszelet egyes részei a tárcsalapról nem egyforma erővel és nem azonos íven távolodnak el. A talajfelszínhez közelebb lévő talajrészecskék a nagyobb kerületi sebesség miatt távolabb kerülnek. A felaprózott részeket a tárcsa nagyság szerinti osztályozással ejti vissza. A nagyobbak a megművelt réteg aljára, a kisebb, porszerű részek pedig a felszínre kerülnek. A tárcsákat a tárcsalevélre jutó tömegük szerint osztályozzák. A könnyű tárcsánál < 60 kg a tárcsalevélre eső tömeg, a nehéztárcsánál > 60 kg. A tárcsatagok elrendezése alapján a tárcsa lehet:

• egysoros-szimmetrikus,

• egysoros-aszimmetrikus (pl. diszktiller),

• kétsoros “X” elrendezésű,

• kétsoros “V” elrendezésű.

A traktor-munkagép kapcsolat alapján függesztett és vontatott tárcsák ismeretesek. A tárcsatípusok művelési mélysége (cm):

• könnyű tárcsa < 15,

• nehéz tárcsa 20,

• szupernehéz (szántó) tárcsa, tárcsás eke (25-30).

Tárcsás műveléssel az évelő gyomok hatékonyan nem irthatók. Élő tarlók tárcsás művelésekor a fokozatos mélyítés módszere előnyösebb. A tárcsázás 6-12 km/h sebességtartományban végezhető. A munkasebesség növelésével a munkamélység csökken, a fajlagos vontatási ellenállás pedig emelkedik. A tárcsás művelés általában energiatakarékos eljárás. Azonos talajkörülmények és művelési mélység esetén a tárcsázáshoz 20-25%-kal kevesebb hajtóanyag szükséges, mint a szántáshoz. A kedvező arány megmarad a teljes művelési rendszert tekintve is. A többszöri, a porhanyítás szempontjából hatástalan tárcsázás azonban inkább energiapazarlás. A tárcsás művelés alkalmazási területe igen sokrétű. • Tarlóhántáskor, kihasználva a talaj ún. beárnyékolási érettségét, sekély, tarlómaradványokkal részben fedett, megfelelő aprózottságú felszín alakítható ki. • A sekélytárcsás alapművelés mindaddig nem jelent termesztési kockázatot, amíg a talajban a tárcsázási mélység alatt nem alakul ki a tömődöttség. Ekkor a tárcsázást talajlazítással szükséges kombinálni. • A tárcsa felületelmunkálóként is alkalmazható. Kedvező porhanyítást azonban csak nyirkos talajon végez. A száraz rögöket csak több menetben és porképződést előidézve aprítja. A nedves talajt keni  és tömöríti. • Az egysoros tárcsák, a könnyű tárcsák sekélyebb felületi művelésre, valamint más eszközök után porhanyításra alkalmasak. Az egy irányú tárcsa (diszktiller) a tömődött, kötött talajok hántására előnyös. • A kétsoros nehéz tárcsák tarlóhántásra, alapművelésre és alapozó művelés utáni elmunkálásra használhatók. A szupernehéz tárcsák és a tárcsás ekék a forgatás nélküli alapozó művelés eszközei. • A kétsoros tárcsa nemcsak konstrukcióban, hanem a talajra gyakorolt hatásában is különbözik az egysorostól. Munkája tökéletesebb, a felület és a fenékprofil kissé hullámos. A tárcsák munkáját befolyásolják

• a talaj fizikai tulajdonságai,

• a talaj állapota, főként tömődöttsége és nedvességtartalma,

• a tarlómaradványok mennyisége és apríthatósága,

• a haladási sebesség,

• a tárcsa konstrukciója, tömege, a tárcsalapok beállítási szöge.

A tárcsa az ekénél alacsonyabb talajnedvesség-tartományban – 45-55 víz-kapacitás%-nál – használható. Túlzottan nedves talajon a porhanyítás és a keverés minimálisra csökken, a tárcsalevelek eltömődnek és gyúrják a talajt. Száraz talajon nehéz a tárcsalevelek talajba hatolása, és rendkívül egyenetlen lesz a művelés mélysége. A tárcsát kényszerű esetben, szórtvetés után, magtakarásra is alkalmazzák. A tárcsa alkalmazásának hátrányai:

• túlzottan nedves talajon funkcióját veszti,

• túlzottan száraz talajon kellően nem porhanyít, ugyanakkor porosít,

• vonódott talajon és sok növényi maradvány esetén az aprító és a keverő munka kifogásolható,

• évelő gyomok hatékony irtására nem alkalmas.

A tárcsázás hátrányait szakszerűtlen alkalmazása tovább fokozza.